A külső rögzítés egy jól bevált és széles körben alkalmazott technika a törések kezelésében. Ez a módszer magában foglalja a testen kívül elhelyezett eszközök használatát a törött csontok stabilizálására és összehangolására.
A külső rögzítés áttekintése
A külső rögzítés egy sebészeti technika, amelyet évszázadok óta használnak a törések kezelésére. A koncepciót először Hippokratész vezette be, aki fa síneket használt a törött csontok rögzítésére. Az idők során a technológia fejlődött, de az alapelv ugyanaz maradt: stabilitást biztosítani a törés helyén, miközben lehetővé teszi a lágyrészek védelmét és gyógyulását.
A külső rögzítés céljai: A törésvonal, a hossz és az elfordulás fenntartása. Ideiglenes vagy végleges stabilizálás. Összetett esetekben kombinálható részleges belső rögzítéssel.
A rögzítési stabilitást befolyásoló tényezők
Számos tényező befolyásolja a külső rögzítőeszköz stabilitását:
Pin konfiguráció:
A csapok számának növelése, egymástól távolabbi elhelyezése és a törés helyéhez közelebb történő elhelyezése növeli a merevséget.
A csapokat egyenletesen kell elosztani, hogy elkerüljük a túlzott igénybevételt bizonyos területeken.
Csap átmérője:
A nagyobb csapok nagyobb stabilitást biztosítanak, de növelhetik a stresszkoncentráció és a lágyszöveti irritáció kockázatát.
Pin típusok:
Önfúró csapok, trokár csapok, bevonatos csapok, szénszálas rudak.
A külső rögzítők típusai
A külső rögzítők különböző kialakításúak, és mindegyik egyedi előnyöket kínál:
Egysíkú rögzítők:
Egyszerű és könnyen alkalmazható.
Korlátozott stabilitás a többsíkú eszközökhöz képest.
Többsíkú rögzítők:
Használja a csapokat több síkban, nagyobb stabilitást biztosítva.
Ideális összetett törések esetén.
Egyoldali/kétoldali rögzítők:
Az egyoldali rögzítők kevésbé stabilak, míg a kétoldali rögzítők nagyobb szilárdságot és tartást biztosítanak.
Kör alakú rögzítők:
Általában végtaghosszabbításra és összetett deformitáskorrekciókra használják.
Lehetővé teszi a részleges súlyviselést és az ízületek mozgósítását a gyógyulás során.
![Külső rögzítés típusa]()
Anatómiai szempontok és biztonsági zónák
A csapok elhelyezése kritikus fontosságú az olyan szövődmények elkerülése érdekében, mint az ideg- vagy érsérülés. A legfontosabb anatómiai szempontok a következők:
![Külső rögzítő eszköz]()
Combcsont:
Az elülső csapokat 5,8 cm-rel a kis trochanter alatt és 7,4 cm-rel a patellacsúcs felett kell elhelyezni.
A hátsó csapoknak kerülniük kell az ülőideget és a környező ereket.
Sípcsont:
A csapokat legalább 14 mm-re kell elhelyezni az ízületi vonaltól, hogy megakadályozzuk az intraartikuláris behatolást.
Felső végtagok:
A humerus csapoknak kerülniük kell a hónalj és a radiális idegeket.
Az alkar csapjait az ulna szubkután régiójába kell helyezni az idegkárosodás minimalizálása érdekében.
Külső rögzítés indikációi
A külső rögzítés különösen hasznos a következő esetekben:
Instabil medencegyűrű sérülések.
Aprított intraartikuláris törések (pl. pilon, disztális combcsont, sípcsont plató, könyök és disztális sugár).
Súlyos lágyrészduzzanat vagy ekchymosis.
hemodinamikai instabilitás vagy képtelenség nyílt műtétre.
Csontritkulás, fertőzések, végtag meghosszabbítás, osteomyelitis, ízületi immobilizáció, nem ágak és fertőzések kezelése.
Ellenjavallatok
Előfordulhat, hogy a külső rögzítés nem megfelelő a következő esetekben:
-
Elhízott betegek.
-
Nem megfelelő betegek.
-
Nem megfelelő csontminőségű betegek.
Olyan betegek, akik elutasítják a műtétet, vagy nem tolerálják az eljárást.
Technikák és alkalmazások
![Külső rögzítő eszköz]()
Pin-Bone interfész:
Kerülje el a lágyrészek húzását a tű behelyezése során.
Használjon trokárokat és fúróhüvelyeket a szövetkárosodás minimalizálása érdekében.
Az előfúrás és az öblítés (öntözés) elengedhetetlen a szennyeződés minimalizálása érdekében.
Kismedencei rögzítés:
Általában a csípőtarajnál vagy az anterior inferior iliac gerincnél (AIIS) helyezik el.
A C-karos fluoroszkópia biztosítja a tűk megfelelő elhelyezését.
Felső végtag rögzítése:
A humerus csapoknak kerülniük kell az idegi struktúrákat.
Az alkar csapjait az ulna szubkután régiójába helyezzük.
Alsó végtag rögzítése:
A femorális csapokat az anterolaterális helyzetbe kell helyezni.
A tibiális csapokat az anteromedialis helyzetbe kell helyezni, hogy elkerüljük az ízületek behatolását.
Pilon törések:
Delta-keret konfigurációt használnak, amely mind a calcanealis, mind a tibia csapokat tartalmazza a stabilitás fokozása érdekében.
A külső rögzítés szövődményei
Előnyei ellenére a külső rögzítés lehetséges szövődményekkel jár, beleértve:
-
Pin traktus fertőzések
-
Osteomyelitis
-
A készülék meghibásodása vagy kilazulása
-
Malunion vagy non-union
-
Lágyszöveti irritáció vagy behatolás
-
Ideg- vagy érrendszeri sérülés
-
Kompartment szindróma
Törések
Klinikai jelentősége
A külső rögzítés döntő szerepet játszik a traumakezelésben:
Gyors stabilizálást biztosít a sérülések elleni ortopédiában.
Csökkenti a másodlagos sérülések és szövődmények kockázatát.
Megkönnyíti a multidiszciplináris megközelítést ortopéd sebészek, nővérek, fizikoterapeuták és foglalkozási terapeuták bevonásával a betegek kimenetelének optimalizálása érdekében.
CZMEDITECH termék
Kör alakú külső rögzítő:
Jellemzők: Fémgyűrűkből és finom huzalokból áll, amelyek körülfogják a végtagot, és lehetővé teszik a több síkban történő beállítást.
A
A körkörös külső rögzítő törésrögzítésre és ortopédiai rehabilitációra használt orvosi eszköz. Tervezési jellemzői és előnyei elsősorban a következő szempontokban tükröződnek:
Tervezési jellemzők
A gyűrű szerkezete: A kör alakú külső rögzítő gyűrű alakú, teljes kört alkotva a törés helyén, hogy átfogó támogatást és rögzítést biztosítson.
Több rögzítési pont: A kör alakú kereten általában több rögzítési pont található, amelyek több csontcsapon vagy szögen keresztül csatlakoztathatók a csonthoz. Ez eloszlatja a rögzítési erőt és csökkenti az egyetlen rögzítési pontra nehezedő nyomást.
Állíthatóság: A körkörös külső fixátor kialakítása lehetővé teszi az orvosok számára, hogy a páciens sajátos állapotának megfelelően módosítsák, beleértve a gyűrűk méretét, a rögzítési pontok helyzetét és az erőeloszlást, hogy alkalmazkodjanak a különböző típusú törésekhez és csontállapotokhoz.
Könnyű és tartós: A modern kör alakú külső rögzítők gyakran könnyű és nagy szilárdságú anyagokból, például titánötvözetből vagy szénszálból készülnek, biztosítva a stabilitást, miközben csökkentik a páciens terheit.
Könnyen felszerelhető és eltávolítható: A gyűrűs kialakítás kényelmesebbé teszi a beszerelési és eltávolítási folyamatot, csökkentve a műtéti időt és a páciens kényelmetlenségét.
Előnyök
Magas stabilitás:
A gyűrűs struktúra biztosítja a tartást, hatékonyan megakadályozva a törés helyének elmozdulását, és biztosítja, hogy a csont a gyógyulási folyamat során a megfelelő helyzetben maradjon.
Diszpergáló erő:
A több rögzítési pont szétoszlatja a rögzítési erőt, csökkentve a csontokra és lágyszövetekre nehezedő koncentrált nyomást, és csökkenti a nem megfelelő rögzítés okozta szövődmények kockázatát.
Alkalmazások széles választéka:
A kör alakú külső rögzítő különféle típusú törésekre alkalmas, különösen összetett töréseknél, nyílt töréseknél, valamint olyan eseteknél, amelyeknél hosszú távú rögzítés szükséges.
A gyógyulás elősegítése:
Azáltal, hogy stabil rögzítési környezetet biztosít, a körkörös külső rögzítő segít felgyorsítani a törések gyógyulását, és csökkenti a nem egyesülés vagy a késleltetett gyógyulás kockázatát.
Csökkentse a szövődményeket:
A szétszórt rögzítőerő miatt a A körkörös külső rögzítő csökkenti a lágyrészek károsodását és csökkenti az olyan szövődmények előfordulását, mint a fertőzés és a gombagyulladás.
![CZMEDITECH külső rögzítő eszköz]()
Kényelmes posztoperatív ellátáshoz:
A gyűrűs kialakítás kényelmesebbé teszi a páciensek számára a műtét utáni öngondoskodást, például tisztítást és kötéscserét, anélkül, hogy befolyásolná a rögzítő hatást.
Alkalmazható forgatókönyvek
A kör alakú külső rögzítőket általában a következő helyzetekben használják:
Összetett törések: Több csontszegmenset vagy ízületet érintő összetett törések esetén is alkalmazható.
Nyílt törések: A körkörös külső fixátor erőeloszlató tulajdonságai miatt nyílt törések kezelésére alkalmas és csökkenti a fertőzésveszélyt.
Nem egyesülés vagy késleltetett egyesülés: Bizonyos esetekben a körkörös külső rögzítőkeretek segíthetik a csontok gyógyulását azáltal, hogy biztosítják a szükséges stabilitást és támogatást.
Posztoperatív rögzítés: Ortopédiai műtétek utáni stabilizálásra és támogatásra szolgál, biztosítva a műtéti hely stabilitását.
A körkörös külső fixátor tervezési koncepciója is betegközpontú, a stabilitásra és a kényelemre helyezi a hangsúlyt, és az ortopédiai kezelés fontos eszköze.
Következtetés
A külső rögzítés továbbra is a törések kezelésének sarokköve, sokoldalúságot és alkalmazkodóképességet kínál a különböző klinikai forgatókönyvekhez. Ennek a technikának a multidiszciplináris megközelítéssel való kombinálásával a klinikusok optimális eredményeket érhetnek el a betegek számára. A technológia folyamatos fejlődésével, A külső rögzítés folyamatosan fejlődik, biztosítva relevanciáját a modern ortopédiai gyakorlatban.
