A csontcsavarok speciális típusú csavarok, amelyeket ortopédiai műtétekben használnak a csontok összekapcsolására. Általában rozsdamentes acélból vagy titánból készülnek, és a specifikus műtéti alkalmazástól függően különféle méretben és formában kaphatók.
A csontcsavarokat számos eljárási tartományban használják, mint például a törésjavítás, a gerinc fúzió, az ízületi csere és az osteotomia. Úgy tervezték, hogy merev belső rögzítést biztosítsanak és elősegítsék a csontok gyógyulását. A csontcsavarok lehetnek öncsapás vagy nem öncsapás, és manuálisan beilleszthetők vagy elektromos szerszámok használhatók.
A csontcsavar kiválasztása számos tényezőtől függ, például a csont méretétől és alakjától, a törés típusától és a sebész preferenciájától.
A csontban használt csavarok általában fémből készülnek, például rozsdamentes acélból vagy titánból. A használt csavar típusa az adott alkalmazástól és a sebész preferenciájától függ. A csontos csavarok gyakori típusai közé tartozik a kortikális csavarok, a törlő csavarok és a kanülített csavarok. A kortikális csavarokat sűrű csontokhoz használják, például a hosszú csontok tengelyében, míg a lágyabb csontokban, például a hosszú csontok végeiben és a csigolyákban. A kanülített csavarok üreges maggal rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra egy vezetőhuzalba történő behelyezést, amely bizonyos helyzetekben hasznos lehet.
Az ortopéd műtétekben többféle csontcsavar használható, beleértve:
Kortikális csavarok: Ezeket a kortikális csont, a csont kemény külső rétegének rögzítésére használják. Részben menetes tengelyük és kúpos vége van.
Csatlakozó csavarok: Ezeket a csavarokat úgy tervezték, hogy rögzítsék a csontcsontot, a csont lágyabb belső rétegét. Teljesen menetes tengelyük és tompa vége van.
Kankatett csavarok: Ezeknek a csavaroknak üreges középpontja van, amely lehetővé teszi a vezeték vagy más műszerek áthaladását rajtuk. Ezeket minimálisan invazív műtétekben használják.
Fej nélküli csavarok: Ezeknek a csavaroknak nincs fejük, és úgy tervezték, hogy a csontba kerüljenek. Ezeket olyan területeken használják, ahol egy csavarfej zavarja az ízületi mozgást.
Reteszelőcsavarok: Ezeknek a csavaroknak van egy menetes feje, amely rögzíti a lemezbe, és rögzített szögű konstrukciót hoz létre. Ezeket instabil törésmintákban vagy osteoporotikus csontokban használják.
Saját csapdák: Ezeket a csavarokat úgy tervezték, hogy megérintsék a saját szálaikat, amikor a csontba vannak behelyezve. Általában ortopéd műtétekben használják őket.
Önfúrási csavarok: Ezeknek a csavaroknak a végéhez van egy fúró, amely lehetővé teszi számukra a saját pilóta lyuk fúrását, amikor a csontba vannak behelyezve.
A csavar típusának megválasztása a rögzítendő csont helyétől, a csont típusától, a törési mintától és a sebész preferenciájától függ.
A csontcsavarok lehetnek állandó vagy ideiglenes, a műtét típusától és a beteg állapotától függően. Bizonyos esetekben a csavarokat állandónak kell lenniük, és úgy tervezték, hogy a csontban a csontban maradjanak, anélkül, hogy problémákat okoznának.
Más esetekben, például amikor csavarokat használnak a törés javításához vagy a gerincfúzióhoz, akkor eltávolíthatók, ha a csont meggyógyult vagy a fúzió megtörtént. A csavarok eltávolításáról szóló döntés olyan tényezőktől függ, mint a beteg életkora, egészségi állapota és az elvégzett műtét típusa.
A modern ortopédiai műtétben használt csontcsavarok többsége olyan anyagokból készül, mint a titán vagy a rozsdamentes acél, amelyek nagyon ellenállnak a rozsdásodásnak.
Az idő múlásával azonban fennáll annak a lehetősége, hogy a csavarok korrodálódhatnak vagy lebomlanak, különösen, ha testi folyadékok vagy más anyagok, amelyek korróziót okozhatnak. Ez néha szövődményekhez vezethet, például fertőzés vagy a csavar meglazítása.
Fontos, hogy a betegek kövessék a sebészük gondozását és az implantátumuk ellenőrzését célzó utasításokat, hogy minimalizálják a szövődmények kockázatát.
Amikor a csavarokat eltávolítják a csontokból, a csavarok beillesztésére fúrt lyukak egy ideig nyitva maradhatnak, amíg a csontnak nem volt esélye a rések kitöltésére és teljes gyógyulására.
Bizonyos esetekben a csavarok eltávolítása rövid ideig némi kellemetlenséget vagy fájdalmat okozhat, amikor a test beáll, és a gyógyulási folyamat folytatódik.
Általában azonban a csavarok eltávolítása a csontokból egy viszonylag egyszerű és alacsony kockázatú eljárás, és a legtöbb beteg a műtét után néhány napon belül képes folytatni a normál tevékenységeket.
Fontos, hogy kövesse az egészségügyi szolgáltató tanácsát a műtét utáni ellátással kapcsolatban, valamint a fizikai aktivitás vagy más viselkedés korlátozásait a gyógyulási folyamat során.