Az intrameduláris köröm egy olyan műtéti implantátum, amelyet ortopédiai műtétekben használnak a csont töréseinek, különösen a hosszú csonttörések rögzítésére. Ez egy hosszú, vékony, fémrúd, amelyet a csont üreges medullary csatornájába helyeznek be, és mindkét végén csavarokkal vagy reteszelő csavarokkal tartják. A köröm belső stabilizációt és támasztást biztosít a törött csonthoz, lehetővé téve, hogy a megfelelő helyzetben gyógyuljon. Az intrameduláris körömeket általában használják a combcsont és a sípcsont törések kezelésére.
Az ortopéd műtétekben többféle intrameduláris köröm van használva, beleértve:
Femorális körmök: Ezeket a combcsont töréseinek (combcsont) kezelésére használják. Lehetnek retrográd, beilleszthetők a csont térd végéből, vagy antegrade, a csípő végéből beillesztve.
Sibiális körmök: Ezeket a sípcsont töréseinek (sípcsont) kezelésére használják. Általában a csont térd végéből vannak behelyezve.
Humerális körmök: Ezeket használják a gömb (felső kar) töréseinek kezelésére.
Intramedullary körmök a kéz és a lábhoz: Ezek kisebb átmérőjű körmök, amelyeket a kéz és a láb töréseihez használnak.
Rugalmas körmök: Ezek speciálisan kialakított körmök, amelyeket gyermekeknél és serdülőknél lehet használni a még növekvő törések kezelésére.
A műtétben alkalmazott intrameduláris köröm típusa a törés helyétől és súlyosságától, valamint a beteg életkorától és egészségi állapotától függ.
Az intrameduláris körmök különféle anyagokból készülhetnek, beleértve a rozsdamentes acélból, a titánból, a kobalt-króm és a titán-nikkel ötvözetből. Mindegyik anyagnak megvan a maga egyedi tulajdonságai és előnyei, például az erő, a tartósság és a korrózió ellenállás. Az anyagválasztás a beteg specifikus igényeitől és a kezelt törés típusától függ.
A műtéti eljárás előtt az orvos számos tényezőt vizsgál meg a beteg számára a legjobb kezelési mód meghatározására. Ezek a tényezők magukban foglalhatják:
A beteg életkora, kórtörténete és általános egészsége.
A gerinc állapotának vagy sérülésének típusa és súlyosságát.
A beteg tünetei és a fájdalom szintje.
A nem műtéti kezelések hatékonysága.
A műtét potenciális kockázata és előnyei.
A beteg életmódja és aktivitási szintje.
A beteg elvárásai és célja a műtétre.
A műtéti létesítmények és az egészségügyi szolgáltatók rendelkezésre állása és szakértelme.
Ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével az orvos kidolgozhat egy személyre szabott kezelési tervet, amelyet a beteg egyéni igényeihez igazítanak.
Az intramedullary köröm műtétben történő felhasználásának előnyei a következők:
Minimális bemetszés: Az intrameduláris köröm használata kisebb bemetszést tesz lehetővé a hagyományos nyílt műtéthez képest, ami csökkentheti a fertőzés és a hegesedés kockázatát.
Gyorsabb gyógyulás: Mivel az intrameduláris köröm be van helyezve a csontba, stabilizálja a törést vagy a deformációt, lehetővé téve a gyorsabb gyógyulást és a gyógyulást.
Csökkent fájdalom: Az intrameduláris köröm által biztosított stabilitás csökkentheti a gyógyulás során tapasztalt fájdalom mennyiségét.
Kevesebb szövődmény: Az intramedullary körömnek alacsonyabb a szövődmények kockázata, mint a többi műtéti beavatkozás.
Javított mobilitás: Megfelelő rehabilitációval az intrameduláris körmökön átesett betegek elvárhatják, hogy visszanyerjék a sérülés előtti mobilitás és működési szintet.
A legtöbb esetben az reteszelő körmöket nem távolítják el azok elhelyezése után. Úgy tervezték, hogy tartósan maradjanak a helyén, mindaddig, amíg nem okoznak szövődményeket vagy problémákat a beteg számára. Bizonyos esetekben azonban a szöget fertőzés, a csont nemi és más szövődményei miatt lehet eltávolítani. Ezekben az esetekben a köröm eltávolításáról szóló döntést a beteg orvosa hozza meg az egyéni helyzetük alapján.
Az intrameduláris köröm eltávolítása utáni helyreállítási idő olyan tényezőktől függően változhat, mint a köröm helyét és méretét, az eltávolítás okát és az egyén általános egészségét. Általában véve az intrameduláris köröm eltávolításából való gyógyulás általában gyorsabb és kevésbé fájdalmas, mint az eredeti műtét a köröm behelyezéséhez. A betegek általában az eljárást követő néhány napon belül folytathatják a könnyű tevékenységeket, de el kell kerülniük a fárasztó testmozgást vagy a nehéz emelést néhány hétig, hogy a bemetszés helye megfelelően gyógyuljon. Több hét vagy hónap is eltarthat, amíg a csont teljesen gyógyul, és hogy a beteg visszanyerje a teljes mozgástartót az érintett területen. Fontos, hogy kövesse az orvos utasításait a műtét utáni gondozásra és a rehabilitációra a lehető legjobb eredmény biztosítása érdekében.