Az intramedulláris köröm egyfajta sebészeti implantátum, amelyet ortopédiai műtétekben használnak csonttörések, különösen hosszú csonttörések rögzítésére. Ez egy hosszú, vékony fémrúd, amelyet a csont üreges velőcsatornájába helyeznek, és mindkét végén csavarokkal vagy rögzítőcsavarokkal tartják a helyén. A köröm belső stabilizálást és támogatást nyújt a törött csontnak, lehetővé téve a megfelelő helyzetben történő gyógyulást. Az intramedulláris körmöket általában combcsont- és sípcsonttörések kezelésére használják.
Az ortopédiai műtéteknél többféle intramedulláris köröm létezik, többek között:
Combköröm: Ezeket a combcsont (combcsont) törésének kezelésére használják. Lehetnek retrográdak, a csont térdvégéből behelyezve, vagy antegrádok, a csípővégből behelyezve.
Sípcsont köröm: Ezeket a sípcsont (sípcsont) törésének kezelésére használják. Általában a csont térdvégéből kerülnek be.
Felkarcsont körmök: A felkarcsont (felkarcsont) törésének kezelésére szolgálnak.
Intramedulláris körmök a kéz és a láb számára: Kisebb átmérőjű körmök, amelyeket kéz- és lábtörésekre használnak.
Rugalmas körmök: Ezek speciálisan kialakított körmök, amelyek gyermekeknél és serdülőknél használhatók a még növekvő törések kezelésére.
A műtét során használt intramedulláris köröm típusa a törés helyétől és súlyosságától, valamint a beteg életkorától és általános egészségi állapotától függ.
Az intramedulláris szögek különböző anyagokból készülhetnek, beleértve a rozsdamentes acélt, titánt, kobalt-krómot és titán-nikkel ötvözetet. Minden anyagnak megvannak a maga egyedi tulajdonságai és előnyei, például szilárdság, tartósság és korrózióállóság. Az anyag kiválasztása a páciens speciális igényeitől és a kezelt törés típusától függ.
A sebészeti beavatkozás előtt az orvos számos tényezőt mérlegel, hogy meghatározza a beteg számára legmegfelelőbb kezelési módot. Ezek a tényezők a következők lehetnek:
A beteg életkora, kórtörténete és általános egészségi állapota.
A gerinc állapotának vagy sérülésének típusa és súlyossága.
A beteg tünetei és a fájdalom mértéke.
A nem műtéti kezelések hatékonysága.
A műtét lehetséges kockázatai és előnyei.
A beteg életmódja és aktivitási szintje.
A páciens elvárásai és céljai a műtéttel kapcsolatban.
A sebészeti létesítmények és egészségügyi szolgáltatók elérhetősége és szakértelme.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve az orvos személyre szabott kezelési tervet dolgozhat ki, amely a páciens egyéni szükségleteihez igazodik.
Az intramedulláris köröm műtéti alkalmazásának előnyei a következők:
Minimális bemetszés: Az intramedulláris köröm használata kisebb bemetszést tesz lehetővé a hagyományos nyitott műtéthez képest, ami csökkentheti a fertőzés és a hegesedés kockázatát.
Gyorsabb felépülés: Mivel az intramedulláris köröm a csontba kerül, stabilizálja a törést vagy deformitást, ami gyorsabb gyógyulást és gyógyulást tesz lehetővé.
Csökkentett fájdalom: Az intramedulláris köröm által biztosított stabilitás csökkentheti a gyógyulás során tapasztalt fájdalom mértékét.
Kevesebb szövődmény: Az intramedulláris szegezésnél kisebb a szövődmények kockázata más típusú sebészeti beavatkozásokhoz képest.
Javított mobilitás: Megfelelő rehabilitációval az intramedulláris szegezésen átesett betegek várhatóan visszanyerhetik a sérülés előtti mobilitást és funkciót.
A legtöbb esetben az egymásba illeszkedő szögeket a felhelyezésük után nem távolítják el. Úgy tervezték, hogy mindaddig a helyükön maradjanak, amíg nem okoznak komplikációt vagy problémát a betegnek. Egyes esetekben azonban előfordulhat, hogy a köröm eltávolítása szükségessé válhat fertőzés, a csont megszakadása vagy más szövődmények miatt. Ezekben az esetekben a köröm eltávolításáról a páciens kezelőorvosa dönt egyéni helyzete alapján.
Az intramedulláris köröm eltávolítása utáni felépülési idő olyan tényezőktől függően változhat, mint a köröm helye és mérete, az eltávolítás oka és az egyén általános egészségi állapota. Általában az intramedulláris körömeltávolítás utáni felépülés általában gyorsabb és kevésbé fájdalmas, mint az eredeti körömbehelyezési műtét. A betegek általában az eljárás után néhány napon belül folytathatják a könnyű tevékenységeket, de néhány hétig kerülniük kell a megerőltető testmozgást vagy a nehéz emelést, hogy a bemetszés helye megfelelően meggyógyuljon. Több hétbe vagy hónapba is telhet, amíg a csont teljesen meggyógyul, és a beteg visszanyeri teljes mozgási tartományát az érintett területen. A lehető legjobb eredmény érdekében fontos betartani az orvos utasításait a műtét utáni ellátás és rehabilitáció során.