Gyűrűs rögzítő a tibiális és combcsont töréshez

A törés rögzítésének alapvető célja a törött csont stabilizálása, a sérült csont gyors gyógyulásának lehetővé tétele, valamint a sérült végtagok korai mobilitásának és teljes funkciójának visszatérése.

A külső rögzítés egy olyan módszer, amelynek célja a súlyosan törött csontok gyógyításának elősegítése. Az ilyen típusú ortopédiai kezelés magában foglalja a törés rögzítését egy speciális eszközzel, amelyet rögzítőnek neveznek, amely a testen kívül esik. Különleges csontos csavarok (általánosan úgynevezett csapok) felhasználásával, amelyek áthaladnak a bőrön és az izomon, a rögzítőt a sérült csonthoz kötik, hogy a gyógyuláskor megfelelő igazításban tartsák.

Mire használják egy külső rögzítőt?

Külső rögzítőberendezés használható a törött csontok stabilizálására és az igazításra való megőrzésére. Az eszközt külsőleg beállíthatják annak biztosítása érdekében, hogy a csontok optimális helyzetben maradjanak a gyógyulási folyamat során. Ezt az eszközt általában gyermekeknél használják, és amikor a törés feletti bőr megsérült.

Melyek a külső rögzítőtípusok?

A külső rögzítők három alapvető típusa létezik: a standard Uniplanar rögzítő, a gyűrűs rögzítő és a hibrid fixátor.

A belső rögzítéshez használt számos eszköz nagyjából néhány fő kategóriába sorolható: vezetékek, csapok és csavarok, lemezek, valamint intrameduláris körmök vagy rudak.

A kapcsokat és bilincseket alkalmanként használják osteotomia vagy törés rögzítésére. Az autogén csont graftokat, allograftokat és a csontok graft helyettesítőket gyakran használják a különféle okok csonthibáinak kezelésére. A fertőzött törések, valamint a csontfertőzések kezelésére gyakran használnak antibiotikum gyöngyöket.

Gyűrűs rögzítő a tibiális és a combcsont töréshez: Átfogó útmutató

Bevezetés

A sípcsont és a combcsont törései a sérülések gyakori típusai, amelyek gyakran műtéti beavatkozást igényelnek. Ezen törések hagyományos kezelési lehetőségei között szerepel a belső rögzítés a lemezekkel és csavarokkal, a külső rögzítés csapokkal és rudakkal, vagy mindkettő kombinációja. Ezeknek a módszereknek azonban van bizonyos korlátai, például korlátozott mozgási tartomány, fertőzés kockázata és meghibásodási aránya. Az utóbbi években a gyűrűs rögzítők ígéretes alternatív kezelésként jelentkeztek a tibiális és a combcsont törések számára. A cikk célja, hogy átfogó útmutatót nyújtson a gyűrűs rögzítőkről, azok indikációiról, technikáiról, előnyeiről és a lehetséges kockázatokról.

Mi az a gyűrűs rögzítő?

A gyűrűs rögzítő egy külső rögzítőberendezés, amely fémgyűrűkből áll, amelyeket rugók és huzalok csatlakoztatnak. A gyűrűk a csonthoz vannak rögzítve, olyan vezetékekkel, amelyek áthaladnak a bőrön és az izmokon. A vezetékek feszültséggel vannak ellátva, hogy összenyomják a csonttöredékeket és tartsák őket a helyükre. A rugókat a csont igazításának és hosszának beállítására, valamint a stabilitás és a támasz biztosításához használják. A rögzítőt általában több hétig vagy hónapig viselik, amíg a csont meg nem gyógyul.

A gyűrűs rögzítő jelzései

A gyűrűs rögzítőket a tibiális és a combcsont törések széles skálájára jelzik, ideértve a következőket is:

• Komplex vagy elrendezett törések, amelyeket nem lehet belső rögzítéssel vagy öntéssel kezelni

• Törések csontvesztéssel vagy nem szakszervezetekkel

• Lágyszöveti sérülésekkel vagy rekesz szindrómával járó törések

• Rossz csontminőségű törések, például osteoporosis vagy osteogenesis imperfecta

• Törések a növekedési potenciállal rendelkező gyermekkori betegekben

A gyűrűs rögzítők használhatók a végtagok meghosszabbításához, a deformáció korrekciójához és a közös kontraktúra felszabadításához is.

Gyűrűs rögzítő technikák

A Ring Fixator technika több lépést foglal magában:

1. Műtét előtti tervezés: A sebész képalkotó vizsgálatokat, például röntgenfelvételeket, CT-szkennelést vagy MRI-t használ a törési mintázat, a csontok minőségének és a lágyszöveti állapotának felmérésére. A sebész ezután megtervezi a rögzítő keretet, a huzal elhelyezését és a rugóstag konfigurációját.

2. Anesztézia: A betegnek általános vagy regionális érzéstelenítést kap, a törés típusától és helyétől függően.

3. PIN -kód beillesztése: A sebész beilleszti a csapokat a bőrön és az izmokba a csontfragmensekbe, egy erőfúrással vagy egy kézi vezetővel. A csapokat biztonságos zónába kell helyezni, hogy elkerüljék az idegek, edények vagy ízületek sérüléseit.

4. Gyűrű elhelyezése: A sebész a műtét előtti terv szerint a gyűrűket vezetékekkel és bilincsekkel köti össze a csapokkal. A gyűrűket oly módon kell elhelyezni, hogy lehetővé tegyék a csontok megfelelő tömörítését és igazítását.

5. RiTric rögzítés: A sebész a rugóstagokat a gyűrűkhez rögzíti, és speciális szerszámokkal beállítja azok hosszát és tájolását. A rugóstagokat oly módon kell elhelyezni, hogy elkerülje a lágy szövetek és az ízületek beavatkozását.

6. Osztály utáni ellátás: A beteget a fájdalom, a duzzanat, a fertőzés és a neurovaszkuláris kompromisszumok figyelemmel kísérik. A beteget arra is utasítják, hogy hogyan kell tisztítani és megvédeni a PIN-helyeket, hogyan kell elvégezni a mozgóképességi gyakorlatokat, és hogyan kell fokozatosan elviselni a súlyt.

A gyűrűs rögzítő előnyei

A gyűrűs rögzítők számos előnyt kínálnak a hagyományos rögzítési módszerekkel szemben:

• Fokozott stabilitás és igazítás: A gyűrűs rögzítők több sík stabilitást és pontos ellenőrzést biztosítanak a csontfragmensek felett, amelyek elősegíthetik a gyorsabb és teljesebb gyógyulást.

• Javított mozgási tartomány: A gyűrűs rögzítők lehetővé teszik a korai mobilizációt és a súlyhordozást, ami megakadályozhatja az ízületi merevséget és az izom atrófiáját.

• Csökkent fertőzés kockázata: A gyűrűs rögzítők minimalizálják a mély fertőzés kockázatát, mivel a csapok és a vezetékek levegőnek vannak kitéve, és könnyen ellenőrizhetők és tisztíthatók.

• Minimális szövetkárosodás: A gyűrűs rögzítők nem igényelnek a lágy szövetek boncolását vagy szünetelését, amelyek megőrzik a vérellátást és csökkenthetik a sebkomplikációk kockázatát.

• Testreszabható és adaptálható: A gyűrűs rögzítők testreszabhatók, hogy illeszkedjenek a beteg anatómiájához és törési mintájához, és a kezelési kurzuson keresztül beállíthatók, hogy megfeleljenek a csontok igazításának, hosszának vagy a szögnek a változásaira.

A gyűrűs rögzítő potenciális kockázata

Az előnyök ellenére a gyűrűs rögzítők bizonyos kockázatokkal és komplikációkkal is járnak, például:

• PIN -TRACK -fertőzés: A csapok és a vezetékek baktériumokat vezethetnek be a csontba, ami fertőzéshez vezet. A kockázatot minimalizálhatja a megfelelő PIN -gondozás, az antibiotikumok és a monitorozás révén.

• PIN -kód vagy törés: A csapok és a vezetékek lazulhatnak vagy megszakadhatnak a stressz, hajlítás vagy korrózió miatt. Ez a stabilitás és a csontok gyógyulásának elvesztését eredményezheti. A kockázat minimalizálható a kiváló minőségű csapok használatával, a túlzott feszültség elkerülésével és a rendszeres radiográfiai nyomon követéssel.

• Lágyszöveti károsodás: A vezetékek és gyűrűk irritálhatják vagy károsíthatják a bőrt, izmokat, inak vagy idegeket. Ez fájdalmat, duzzanatot, zsibbadást vagy gyengeséget okozhat. A kockázatot minimalizálhatjuk a gondos huzal-elhelyezéssel, elkerülve a túlzottan megszámítást és az ideg- vagy érkárosodás jeleinek megfigyelését.

• Közös merevség vagy kontraktúra: A gyűrűs rögzítők hosszabb ideig tartó használata ízületi merevséghez vagy kontraktúrához vezethet, különösen a térdben vagy a bokában. Ez korlátozhatja a mozgástartományt, és további rehabilitációt igényelhet.

• Pszichológiai hatás: A gyűrűs rögzítők nehézkesek, kényelmetlenek és esztétikai szempontból vonzóak lehetnek. Ezek befolyásolhatják a beteg önértékelését, a testképét és a társadalmi interakciókat is. A kockázat minimalizálható a megfelelő pszichológiai támogatás és tanácsadás biztosítása révén.

Következtetés

A gyűrűs rögzítők népszerű lehetőséggé váltak a tibiális és a combcsont törések kezelésére, sokoldalúságuknak, stabilitásuknak és mobilitásuknak köszönhetően. Ugyanakkor megfelelő tervezést, technikát és gondoskodást igényelnek az optimális eredmények biztosítása és a szövődmények minimalizálása érdekében. A betegeknek és a sebészeknek tisztában kell lenniük a gyűrűs rögzítők indikációival, előnyeivel, kockázataival és alternatíváival, és együtt kell működniük a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.

GYIK

1. Mennyi ideig tart egy gyűrűs rögzítő alkalmazása?

• A gyűrűs rögzítő alkalmazása általában 1-2 órát vesz igénybe, a törés összetettségétől és a sebész tapasztalatától függően.

1. Fáj a gyűrűs rögzítő?

• A csapok és a vezetékek elhelyezése bizonyos kellemetlenséget vagy fájdalmat okozhat, de az érzéstelenítés és a fájdalomcsillapító gyógyszerek enyhíthetik azt.

1. El tudok zuhanyozni egy gyűrűs rögzítővel?

• Igen, zuhanyozhat egy gyűrűs rögzítővel, de a szennyeződés megakadályozása érdekében a csapokat és a vezetékeket műanyag zacskókkal vagy vízálló kötszerekkel kell lefednie.

1. Milyen gyakran kell tisztítani a PIN -helyeket?

• Napi szappannal és vízzel tisztítsa meg a csaphelyeket, és alkalmazza az antibiotikum kenőcsöket és a steril kötszereket.

1. Játszhatok egy gyűrűs rögzítővel?

• Ez a törés típusától és súlyosságától, valamint a sport tevékenységeitől függ. A fárasztó tevékenység folytatása előtt konzultáljon a sebészével és a gyógytornászával.