A nagy fragmentum a csont rögzítő implantátumok egy csoportjára utal, amelyet az ortopédiai műtétben használnak a hosszú csontok, például a combcsont (combcsont), a sípcsont (sípcsont) és a humerusz (felső karcsont) töréseinek kezelésére.
Ezeket az implantátumokat úgy tervezték, hogy stabilizálják a törést a rés áthidalásával és a csont megfelelő helyzetben történő gyógyulásával. A nagy fragmentumimplantátumok általában fémlemezekből és csavarokból állnak, amelyeket a csont felületére műtéten beültetnek, hogy a csontfragmenseket a helyükön tartsák.
A lemezek és a csavarok nagyobbak és erősebbek, mint a kis fragmentum implantátumokban, mivel nagyobb súlyt kell támogatniuk és ellenállniuk kell a nagyobb erőknek. A nagy fragmentum implantátumokat általában súlyosabb töréseknél használják, amelyek szélesebb körű stabilizációt igényelnek.
A reteszelő lemezek általában biokompatibilis anyagokból, például titánból, titán ötvözetből vagy rozsdamentes acélból készülnek. Ezeknek az anyagoknak kiváló szilárdsága, merevsége és korrózióállóságuk van, így ideálisak az ortopédiai implantátumokhoz való felhasználáshoz. Ezenkívül inertek és nem reagálnak a testszövetekkel, csökkentve az elutasítás vagy a gyulladás kockázatát. Néhány reteszelő lemez olyan anyagokkal is bevonható, mint például hidroxiapatit vagy más bevonatok, hogy javítsák a csontszövetbe történő integrációjukat.
Mind a titán, mind a rozsdamentes acéllemezeket általában ortopédiai műtétekben használják, beleértve a tányérok reteszelését is. A két anyag közötti választás számos tényezőtől függ, beleértve a műtét típusát, a beteg kórtörténetét és preferenciáit, valamint a sebész tapasztalatait és preferenciáját.
A titán egy könnyű és erős anyag, amely biokompatibilis és rezisztens a korrózióval szemben, így kiváló választás az orvosi implantátumok számára. A titánlemezek kevésbé merevek, mint a rozsdamentes acéllemezek, ami elősegítheti a csont stresszének csökkentését és elősegíti a gyógyulást. Ezenkívül a titánlemezek radiolucensebbek, ami azt jelenti, hogy nem zavarják a képalkotó teszteket, mint például a röntgen vagy az MRI.
A rozsdamentes acél viszont erősebb és merevebb anyag, amely szintén biokompatibilis és ellenálló a korrózióval szemben. Évtizedek óta használják ortopédiai implantátumokban, és kipróbált és igaz anyag. A rozsdamentes acéllemezek olcsóbbak, mint a titánlemezek, ami néhány beteg számára figyelembe veheti.
A titánlemezeket gyakran használják a műtétben, mivel egyedi tulajdonságaik miatt ideális anyaggá teszik őket orvosi implantátumokhoz. A titánlemezek műtétben történő felhasználásának néhány előnye a következők:
Biokompatibilitás: A titán erősen biokompatibilis, ami azt jelenti, hogy nem valószínű, hogy allergiás reakciót vált ki, vagy a test immunrendszere elutasítja. Ez biztonságos és megbízható anyaggá teszi az orvosi implantátumokban való felhasználást.
Erősség és tartósság: A titán az egyik legerősebb és tartósabb fém, amely ideális anyagot jelent azoknak az implantátumoknak, amelyeknek ellenállniuk kell a mindennapi használat feszültségeinek és törzseinek.
Korróziós rezisztencia: A titán nagyon ellenálló a korrózióval szemben, és kevésbé valószínű, hogy reagál testi folyadékokkal vagy más testben. Ez segít megakadályozni az implantátum korrodálódását vagy romlását az idő múlásával.
Radiopacity: A titán erősen radioque, ami azt jelenti, hogy röntgenfelvételeken és más képalkotó teszteken könnyen látható. Ez megkönnyíti az orvosok számára az implantátum ellenőrzését és annak biztosítását, hogy megfelelően működjön.
A reteszelő lemezeket ortopéd műtétekben használják, hogy stabilitást és támasztást biztosítsanak a törött, törött vagy gyengült csontok számára a betegség vagy sérülés miatt.
A lemezt csavarok segítségével rögzítik a csonthoz, és a csavarok rögzítik a lemezbe, így rögzített szögű konstrukciót hoznak létre, amely erősen támasztja alá a csontot a gyógyulási folyamat során. A reteszelő lemezeket általában használják a csukló, az alkar, a boka és a láb törések kezelésére, valamint a gerinc fúziós műtétekben és más ortopédiai eljárásokban.
Különösen hasznosak azokban az esetekben, amikor a csont vékony vagy osteoporoticus, mivel a lemez reteszelő mechanizmusa hozzáadott stabilitást biztosít és csökkenti az implantátum meghibásodásának kockázatát.
A csontlemez egy orvostechnikai eszköz, amelyet a csonttörések stabilizálására használnak a gyógyulási folyamat során. Ez egy lapos fémdarab, jellemzően rozsdamentes acélból vagy titánból, amelyet csavarok segítségével a csont felületéhez rögzítenek. A lemez belső szilánkként működik, hogy a törött csontfragmenseket megfelelő igazításban tartsa, és stabilitást biztosítson a gyógyulási folyamat során. A csavarok rögzítik a lemezt a csonthoz, és a lemez a csont fragmenseket a megfelelő helyzetben tartja. A csontlemezeket úgy tervezték, hogy merev rögzítést biztosítsanak és megakadályozzák a mozgást a törés helyén, amely lehetővé teszi a csont megfelelő gyógyulását. Az idő múlásával a csont a tányér körül növekszik, és beépíti a környező szövetbe. Miután a csont teljesen meggyógyult, a lemezt eltávolítható, bár erre nem mindig szükséges.
A reteszelő csavarok nem biztosítják a tömörítést, mivel úgy tervezték, hogy rögzítsék a tányérba és stabilizálják a csonttöredékeket rögzített szögű konstrukciókon keresztül. A tömörítést nem záró csavarok felhasználásával érik el, amelyeket a lemez kompressziós résekben vagy lyukakba helyeznek, lehetővé téve a csontfragmensek összenyomódását a csavarok meghúzásakor.
Normális, ha a műtét során tányérok és csavarok behelyezése után fájdalmat és kellemetlenséget tapasztalnak meg. A fájdalomnak azonban az idő múlásával csökkennie kell, amikor a test gyógyul és a műtéti hely felépül. A fájdalom gyógyszeres kezeléssel és fizikoterápiával kezelhető. Fontos, hogy kövesse a sebész által nyújtott műtét utáni utasításokat, és minden tartós vagy súlyosbodó fájdalmat jelentsen az orvosi csapatnak. Ritka esetekben a hardver (lemezek és csavarok) kellemetlenséget vagy fájdalmat okozhat, és ilyen esetekben a sebész javasolhatja a hardver eltávolítását.
A csontok és a csavarok gyógyulásának idő eltartata a sérülés súlyosságától, a sérülés helyétől, a csont típusától, valamint a beteg életkorától és egészségi állapotától függően változhat. Általában néhány héttől több hónapig tarthat, amíg a csontok teljesen gyógyulnak a lemezek és csavarok segítségével.
A kezdeti helyreállítási időszakban, amely általában 6-8 hét körül tart, a betegnek öntött vagy zárójelet kell viselnie, hogy az érintett területet immobilizálják és védjék. Ezen időszak után a beteg megkezdheti a fizikoterápiát vagy rehabilitációt, hogy javítsa a mozgástartományt és az erőt az érintett területen.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a gyógyulási folyamat nem teljes, ha az öntött vagy a zárójelet eltávolították, és még több hónap is eltarthat, amíg a csont teljesen átalakul és visszanyeri eredeti erejét. Bizonyos esetekben a betegek a sérülés után néhány hónapig maradék fájdalmat vagy kellemetlenséget tapasztalhatnak, még a csont meggyógyulása után is.