Termékleírás
A reteszelő lemezek az ortopédiai belső rögzítőrendszerek kulcsfontosságú elemei. A csavarok és a lemezek közötti reteszelőmechanizmus révén stabil keretet alkotnak, merev rögzítést biztosítva a töréseknél. Különösen alkalmas csontritkulásos betegek, összetett törések és precíz csökkentést igénylő műtéti forgatókönyvek esetén.
Ez a sorozat 3,5/4,5 mm-es nyolclemezt, csúszó reteszelő lemezeket és csípőlemezeket tartalmaz, amelyeket a gyermekkori csontnövekedéshez terveztek. Stabil epifízis vezetést és törésrögzítést biztosítanak, különböző életkorú gyermekek elhelyezésére.
Az 1.5S/2.0S/2.4S/2.7S sorozat T-alakú, Y-alakú, L-alakú, Condylar- és rekonstrukciós lemezeket tartalmaz, amelyek ideálisak a kéz és a láb kis csonttöréseihez, precíz zárást és alacsony profilú kialakítást kínálnak.
Ebbe a kategóriába tartoznak az anatómiai formájú kulcscsont-, lapocka- és disztális radius/ulnáris lemezek, amelyek lehetővé teszik a többszögű csavarrögzítést az optimális ízületi stabilitás érdekében.
A komplex alsó végtagtörésekhez tervezett rendszer proximális/distalis sípcsontlemezeket, femorális lemezeket és calcanealis lemezeket tartalmaz, biztosítva az erős rögzítést és a biomechanikai kompatibilitást.
Ez a sorozat medencelemezeket, borda-rekonstrukciós lemezeket és szegycsontlemezeket tartalmaz a súlyos trauma és a mellkas stabilizálására.
Ez a lábfej- és bokatörésekre tervezett rendszer lábközépcsont-, astragalus- és navikuláris lemezeket tartalmaz, biztosítva az anatómiai illeszkedést a fúzióhoz és rögzítéshez.
Emberi anatómiai adatbázis felhasználásával tervezték a precíz kontúrozáshoz
Szögletes csavarozási lehetőségek a fokozott stabilitás érdekében
Az alacsony profilú kialakítás és az anatómiai kontúrozás minimalizálja a környező izmok, inak és erek irritációját, csökkentve a posztoperatív szövődményeket.
Átfogó méretezés a gyermekgyógyászati alkalmazásoktól a felnőttekig
1. eset
2. eset
<
Termék sorozat
Blog
Ha Ön vagy valaki ismerőse distalis ulnaris törést szenvedett, akkor valószínűleg ismeri a 'distalis ulnaris zárólemez' kifejezést. Ez az eszköz forradalmasította a distalis ulnáris törések kezelését, és számos előnnyel rendelkezik a hagyományos kezelésekkel szemben. Ebben a cikkben részletesebben megvizsgáljuk az ulnáris disztális rögzítőlemezét, feltárva előnyeit, indikációit és műtéti technikáit.
A distalis ulnáris rögzítőlemez egy speciális orvosi eszköz, amelyet a distalis ulnaris törések sebészeti kezelésére használnak. Fémből készült, és több csavarlyukkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a csonthoz való rögzítést. A lemezt az ulnacsontra helyezik, amely az alkar két csontja közül az egyik, és csavarokkal rögzítik a helyére. Miután a helyére került, a lemez stabilitást biztosít a csontnak, lehetővé téve a megfelelő gyógyulást.
Számos előnnyel jár a distalis ulnaris zárólemez használata a distalis ulnatörések kezelésére. Ezek a következők:
Javított stabilitás: A lemez erős és stabil rögzítést biztosít a csontban, ami lehetővé teszi az optimális gyógyulást és csökkenti a szövődmények kockázatát.
Rövidebb gyógyulási idő: Mivel a lemez ilyen erős rögzítést biztosít, a csont gyorsabban és hatékonyabban tud gyógyulni, ami rövidebb felépülési időt tesz lehetővé.
Csökkentett fájdalom: A jobb stabilitás és a rövidebb gyógyulási idő miatt a betegek általában kevesebb fájdalmat és kényelmetlenséget tapasztalnak a műtét után.
Alacsonyabb a szövődmények kockázata: A disztális ulnaris zárólemez használata a distalis ulnatörések kezelésére csökkenti az olyan szövődmények kockázatát, mint az elromlás és a nem egyesülés.
A disztális ulnáris rögzítőlemezt jellemzően az elmozdult vagy instabil distalis ulnatörések kezelésére használják. Ezek a törések előfordulhatnak trauma, például esés vagy túlzott igénybevétel miatt, például sportolóknál. Általánosságban elmondható, hogy nem sebészeti módszerekkel, például öntéssel vagy merevítéssel nem kezelhető törések esetén a distalis ulnáris rögzítőlemez ajánlott.
Ha distalis ulnáris rögzítőlemezre jelentkezik, sebésze a következő műtéti technikákat fogja végrehajtani:
A műtét előtt a sebész képalkotó vizsgálatokat végez, például röntgen- vagy CT-vizsgálatokat, hogy értékelje a törés mértékét és megtervezze a műtétet.
A műtét során a sebész egy kis bemetszést végez a bőrön az ulna csont felett, és felfedi a törést.
A disztális ulnáris rögzítőlemezt ezután az ulnacsontra helyezik, és csavarokkal rögzítik a helyére.
Végül a bemetszést lezárjuk és felöltözzük, és sín vagy gipsz is felhelyezhető.
A műtét utáni felépülés és rehabilitáció a törés mértékétől és az alkalmazott műtéti technikától függ. Általánosságban elmondható, hogy a műtét után több hétig sín vagy gipsz viselése várható. A fizikoterápia is javasolható, hogy segítsen visszanyerni a karja erejét és mozgékonyságát.
Mint minden sebészeti beavatkozásnál, a disztális ulnaris zárólemez használata a disztális ulnatörés kezelésére potenciális szövődményeket okozhat. Ezek közé tartozik a fertőzés, az idegkárosodás és az implantátum meghibásodása. Sebésze a műtét előtt részletesen megbeszéli Önnel az eljárás kockázatait és előnyeit.
A distalis ulnáris rögzítőlemez egy rendkívül hatékony sebészeti kezelés a distalis ulnáris törések esetén, amely számos előnnyel rendelkezik a hagyományos kezelésekkel szemben. Ha Ön vagy valaki, akit ismer, distalis ulnatörésben szenved, beszélje meg kezelőorvosával, hogy a disztális ulnáris zárólemez életképes kezelési lehetőség-e.
Mennyi ideig tart felépülni a distalis ulnaris rögzítőlemezes műtét után?
A felépülési idő a törés mértékétől és az alkalmazott műtéti technikától függ. Általában számíthat arra, hogy a műtét után több hétig sínt vagy gipszet visel, és fizikai terápián vesz részt a gyógyulás elősegítése érdekében.
Vannak-e kockázatok a disztális ulnáris zárólemez használatához?
Mint minden sebészeti beavatkozásnál, a disztális ulnáris rögzítőlemez használata potenciális kockázatokkal és szövődményekkel jár. Sebésze ezeket részletesen megbeszéli Önnel a műtét előtt.
A distalis ulnaris törés kezelhető műtét nélkül?
Egyes esetekben a distalis ulnáris törések műtét nélkül is kezelhetők nem sebészeti módszerekkel, például öntéssel vagy merevítéssel. Elmozdult vagy instabil törések esetén azonban műtétre lehet szükség.